Civil-kontroll

Éled a civil-kontroll!

 

November 25-én név szerinti szavazással, egyhangúlag fogadta el az OrszággyĹąlés a képviselĹ‘i költségtérítés megadóztatásáról szóló indítványt. Ez alapján az országgyĹąlési képviselĹ‘k, a polgármesterek és az önkormányzati képviselĹ‘k februártól 15 százalékos adót fizetnek költségtérítésük és költségátalányuk után.

 

Ezzel kapcsolatosan hosszabb anyag olvasható a honlapomon a Napló (blog) pont alatt http://www.seresmaria.hu/blogpl.php?id=5), de a lényeg: EZ NEM MEGOLDÁS a mi kérdésünkre, csak porhintés, hiszen a költségtérítéshez továbbra sem kell számlákat bemutatni! Tehát ezután sem akarják hiteles bizonylatokkal igazolni a havi félmilliós nagyságrendĹą költségtérítést, azaz marad a “fiktív” kifizetés.

 

Kizárt, hogy a képviselĹ‘k mostani döntésének hátterében valódi áldozatvállalás lenne. Sokkal inkább az, hogy érzik az egyre erĹ‘södĹ‘ társadalmi ellenszenvet. Bízom abban, hogy ennek része ez a kezdeményezés is, és az egyre jelentĹ‘sebb támogatás, amiért hálás köszönet. Csak most jött el igazán az aláírásgyĹąjtés folytatásának fontossága, mert újra kiderült, hogy "szentjeink keze" továbbra is maguk felé hajlik.

 

Minél több aláírót kell keresni, ezen fog múlni, és mindenkinek szólni, hogy ugyanezt tegye!

 

Ha most sikerrel járunk, az messze túlmutat egy egyszeri népszavazáson. Elindulhat végre egy civil-kontroll, ami bármikor mĹąködésbe hozható, ha a közérdek úgy kívánja.

 

Hogy állunk?

 

Ez az egyik leggyakrabban elhangzó kérdés, amit csak saccolni tudok most: kb. 34.000 aláírás született eddig. De hamarosan felkerül egy számláló a honlapra, ahol figyelemmel kísérheti bárki az addig beérkezett aláírások számát, és igyekszünk még néhány praktikus dolgot is feltenni.

 

Amiben segítséget kérnék: minél több helyre ki kellene ajánlani a honlapot, és ha van sajtós ismerĹ‘se bárkinek, kérem hívja fel a figyelmét arra, hogy érdekes dolog van itt készülĹ‘ben…

 

Még valami fontos. Arra kérnék mindenkit, hogy csak akkor írjon vissza válasz e-mailt, ha tényleg fontos közlendĹ‘je van, mert ha hirtelen több ezer válaszlevél jön, azt már képtelen vagyok feldolgozni a 4 gyerek mellett. Most tényleg az a legfontosabb, hogy olyanokhoz jusson el a hírünk, akik még nem tudnak errĹ‘l semmit.

 

És nagyon örülök mindenkinek, meg annak is, hogy ilyen széles összefogás kerekedett.

 

Üdvözlettel: Seres Mária

"A felfedezés lényege: látni azt, amit már mindenki látott, 
de olyat gondolni, amit senki más nem gondolt róla."

Szent-Györgyi Albert

Ha lelked és szíved valaki megtalálja,
Ő lehet a világ legboldogabb barátja.
Lám Én kerestem és tán rátaláltam,
Lehet megleltem a csodát a világban.
Rád leltem
e rohanó világban.
Mert Te jó vagy, a legjobbak között,
Ki mást mond, ahhoz ne legyen közöd!'
Legyen nagyon szép napod!!

Őrangyalod

Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én...

Góg és Magóg fia vagyok én...

Góg és Magóg fia vagyok én,

Hiába döngetek kaput, falat

S mégis megkérdem tőletek:

Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Verecke híres útján jöttem én,

Fülembe még ősmagyar dal rivall,

Szabad-e Dévénynél betörnöm

Új időknek új dalaival?

Fülembe forró ólmot öntsetek,

Legyek az új, az énekes Vazul,

Ne halljam az élet új dalait,

Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kínban, mit se várva

Mégiscsak száll új szárnyakon a dal

S ha elátkozza százszor Pusztaszer,

Mégis győztes, mégis új és magyar.

Elizabeth Barrett levele Robert Browningnak

 

Drágám – te tudod, hogyan mondd azt, ami engem a legboldogabbá tesz, te aki úgy mondod, 
sosem gondolsz arra, hogy engem boldoggá tegyél! Ami engem illet, én egyikre sem gondolok; 
én egyszerűen megértem, hogy te vagy az én boldogságom, s hogy ezért nem adhatsz más 
boldogságot nekem, olyat, amit érdemes volna kapni – még te sem. Hát hogyan is tudnál.

Ezt készültem tegnap elmondani, de nem tudtam – leírni könnyebb.

Ha már boldogságról beszélünk – elmondjam? Ígérd meg, hogy nem haragszol, akkor elmondom:
Néha azt gondolom, hogy ha csak magamra volnék tekintettel, 
meg kellene halnom ezen a télen – most – mielőtt bármiben csalódást okoztam volna neked.
De mert te jobb és drágább vagy, mint én, és jobban tekintettel kell lennem rád, nem 
akarok meghalni. Nem akarhatok neked semmilyen fájdalmat okozni, még akkor sem, ha 
az esetleg kisebb fájdalom, kisebb rossz volna, mint ami esetleg jönni fog ( ki tudná megmondani), ha életed terhének bizonyulnék.
Mert ha némely szavakkal boldoggá teszel, másokkal megrémítesz - 
mint tegnap azzal a furcsasággal – és komolyan, ha a mosolygás pillanata elmúlt, 
TÚL komolyan meg vagyok rémülve, reszketek! Ha majd olyan jól ismersz, mint én 
magamat, mit gondolsz, mi menthet meg attól, hogy csalódást és kedvetlenséget ne 
okozzak neked?
Felteszem a kérdést és nem találok rá választ.
Nagyon szegényes válasz volna azt mondani, hogy egy dolgot tudok jól csinálni
– hogy egy képességgel gazdagon meg vagyok áldva. 
Az általános szeretetet illetően gondolatban magamra alkalmaztam 
Madame De Stäel szavait, nem izgatottan, remélem, nem panaszkodva, 
ebben biztos vagyok (a legszeretőbb barátokért adhatok hálát az Istennek!) 
nem panaszkodva, de bánatosan és mélységes meggyőződéssel – 
ezeket a szavakat: „J’amais je n’ai pas été aimé comme j’aime.” 
( Soha nem szerettek engem úgy, ahogy én szeretek. )
A szeretet képessége a legnagyobb erősségem, azt hiszem – 
s így hittem, mielőtt megismertelek volna -, s bár szerethet akármelyik nő – 
MINDEGYIK NŐ -, akiben elég értelem van, hogy megkülönböztessen téged – 
(Ó, ne képzeld, hogy illetlenül felnagyítom a magam tisztét) – 
de erről állhatatosan meggyőzöm magam! Mert megvan az a képességem, mint mondtam 
– és emellett többel vagyok adósod, úgy érzem, mint bárki más lehetne; hadd dicsekedjen vele.
Sokaknak jobb lehetsz mindennél, de csak egy vagy a mindenből; 
nekem ehelyett minden vagy; sokaknak a boldogság koronája; de nekem a boldogság maga.

Márai Sándor:

Mennyből az angyal

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE 
Az üszkös, fagyos Budapestre. 
Oda, ahol az orosz tankok 
Között hallgatnak a harangok. 
Ahol nem csillog a karácsony. 
Nincsen aranydió a fákon, 
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. 
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. 
Szólj hangosan az éjszakából: 
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad, 
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak. 
Ne beszélj nekik a világról, 
Ahol most gyertyafény világol, 
Meleg házakban terül asztal, 
A pap ékes szóval vigasztal, 
Selyempapír zizeg, ajándék, 
Bölcs szó fontolgat, okos szándék. 
Csillagszóró villog a fákról: 
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája: 
Egy szegény nép karácsonyfája 
A Csendes Éjben égni kezdett – 
És sokan vetnek most keresztet. 
Földrészek népe nézi, nézi, 
Egyik érti, másik nem érti. 
Fejük csóválják, sok ez, soknak. 
Imádkoznak vagy iszonyodnak, 
Mert más lóg a fán, nem cukorkák: 
Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte: 
A Katona, ki szíven döfte, 
A Farizeus, ki eladta, 
Aki háromszor megtagadta. 
Vele mártott kezet a tálba, 
Harminc ezüstpénzért kínálta 
S amíg gyalázta, verte, szidta: 
Testét ette és vérét itta – 
Most áll és bámul a sok ember, 
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol, 
Néz, mint Krisztus a keresztfáról. 
Különös ez a karácsonyfa, 
Ördög hozta, vagy Angyal hozta – 
Kik köntösére kockát vetnek, 
Nem tudják, mit is cselekesznek, 
Csak orrontják, nyínak, gyanítják 
Ennek az éjszakának a titkát, 
Mert ez nagyon furcsa karácsony: 
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról, 
Papok papolnak bátorságról. 
Az államférfi parentálja, 
Megáldja a szentséges pápa. 
És minden rendű népek, rendek 
Kérdik, hogy ez mivégre kellett. 
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? 
Mért nem várta csendben a végét? 
Miért, hogy meghasadt az égbolt, 
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”

Nem érti ezt az a sok ember, 
Mi áradt itt meg, mint a tenger? 
Miért remegtek világrendek? 
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. 
De most sokan kérdik: mi történt? 
Ki tett itt csontból, húsból törvényt? 
És kérdik, egyre többen kérdik, 
Hebegve, mert végképp nem értik – 
Ők, akik örökségbe kapták –: 
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből, 
Mindig új élet lesz a vérből. 
Találkoztak ők már néhányszor 
– A költő, a szamár, s a pásztor – 
Az alomban, a jászol mellett, 
Ha az Élet elevent ellett, 
A Csodát most is ők vigyázzák, 
Leheletükkel állnak strázsát, 
Mert Csillag ég, hasad a hajnal, 
Mondd meg nekik, – 
                            mennyből az angyal

New York, 1956.

Michelangelo Bounarroti

Az én szemeim vének és vakok, 

a te szemeddel látom csak a fényt meg; 
te viszed súlyát terhem nehezének,
te támogatsz, ha összeroskadok. 

Tollam kihullt: szárnyaddal szárnyalok, 
a te szellemed ragad engem égnek; 
tél fagya dermeszt, nyarak heve éget, 
s úgy váltok színt, ahogy te akarod. 

Szívembe vágyat is csak vágyad olt már, 
benned születnek gondolataim,
szavaim lángját lelked tüze szítja; 

nem érek többet nélküled a holdnál, 
amely az égbolt éji útjain
csak a leszállt nap fényét veri vissza.