2009. július 16., csütörtök

Éji Vadász

Véres utakon át

Íjász vagyok!
Hun és Avar, Szkíta és Sámán
Ami vagyok az csak Én vagyok
Igaz Magyar ki nem hátrál a haláltól
Ha halnom kell hát haljak, de
Csak véres csatamezőkön át
Vágtatva izzó paripák nyergébe
Ha majd a földi testem elhamvadt
Ismét szabad leszek és bátran szárnyalok tér és idő felett

Ha újra szólít a kürt hát harcba indulok karddal és íjjal kezebe
Mik vagytok Magyarok!?
Gyávák kik menekülnek a harc elől és csendben meghúzódanak
Büszke Földünk romjai alatt!?

Nem!
Ti Árpád Hős népének méltó utódai vagytok
Nem Gyávák és nem is bírkák!
Hanem Árpád Apánk örökösei
A jövő már csak rajtunk áll
S nem holmi Zsoldosokon!

2009. július 8., szerda

FankaDeli km. Mr.Busta - Palackposta

...több száz évbe került mire kimosták a fejünk
mégsem lettünk elég kezesek
minden erejük itt van utolsó falaink alatt
a sajtó a tévé a rádió és a történelem hamisítása
nekik mindegy milyen nyelven beszélnek
magyarul vagy angolul... a cél ami számukra fontos
és amiből erőt merítenek még mindig a félelem
félelem egy néptől amely még mindig nem jutott
a spártaiak és az inkák sorsára
egy néptől amely több ezer éve tudta, hogy nem csak jó Isten van
hanem létezik egy rossz Isten is
őrségünk már vérben fagyva fekszik az ellen pedig belopózott falvainkba
ébredj hát magyar és légy türelmes testvér a határon túl
jövünk, nem pusztítva de az igazság kardjával oldalunkon
és senkit nem hagyunk hátra
mi senkit nem hagyunk hátra
Isten áld meg a magyar
jó kedvvel bőséggel...

mikor hallgatom a himnuszt ott minden kiderül
megszólalni közben nagyritkán sikerül
te beállva visítasz én meg vigyázban állok
te a fórumba vagy repper én meg az utcán harcolok
mert viperával kaptuk megint az atakkot
a laktanya áruház bennem épülnek a barakkok
ismerem a románt meg a kínai kutyákat
majd akkor leszek kussba ha adóztak az államnak
fizet a családom mégis mi marad minekünk
nem érdekel a pénz de hagyd a becsületünk
"mer én nem tüntetek sehol" itt van az én reppem
ami fehér mc lopott a feketéktől ember
cigánygyerekek között mr. busta
hosszú évek alatt a tiszteletet kivívta
ne gyere nekem azzal, hogy rasszista vagyok
mert a pofonokat ha kell azonnal kiosztjuk
"mer mr. busta olyan" ha kell akkor lövök
"ha nem lovas a rendőr és sem pitbullal jövök"
máshol elenyészőbb dolgokért is utcára mennek
a magyar félve retteg semmi nincsen már a népnek
a barátod tévézik téged meg eltipornak
az intenzíven nézheted a híradóban magad
én ettől okádok inkább úgy halok mint 2pac
lőjjétek szét de gyorsan az arcomat

hányan beszélnek még mindig stukkerről
kik elfutnának egy kamaszlány drukkertől
hányan beszélnek még mindig drogról
ahol anyuka részegen jön a templomból
hányan beszélnek még a rasszizmus ellen
a fotelből, de az utcára én mentem
hányan beszélnek még mindig Istenről
akik remélik, hogy ő sem tud mindenről

itt a busta pitbull zsolti a fankadeli ferivel
mi szívből lélekkel nem pedig "verivell"
én nem fogok ágyban párnák közt halni meg
az utca valódi a tévében csak hakni megy
a békés többség szemet huny felette
hogy a béke jött és a födlünk elvette
ahol apám született én kurva magyar vagyok
és erről nem a nép tehet a képviselők szarok
ahol én születtem engem motoz az ávh
de egyszer leteszem a mikrofont és a pálinkát
kezemben egy zászló az ég felé emelem
hogy megértsétek mit jelent a deli a nevemben
te nevethetsz de majd ki gondol rád akkor
hogyha megáll minden taxi megáll minden traktor
a pénz a bankszámlán gombnyomásra tűnik el
magyarázd meg bárkinek hogy ide szülni kell
elvették az íjjam helyette vastag a láncom
erről mesélt apám ott kinn a tornácon
ne engem kövess hanem a szíved mert
nagyon jól tudod minket az utca így nevelt
külön külön látunk és külön külön érzünk
de csak együtt van esélyünk hogy valamit elérjünk
egyszer összefogni kéne nem oltogatni egymást
a hit az én barátom de ellenségem az egyház
tisztelet a kivételenk mert ismerek papot
aki majd egyszer Isten nevében ránt kardot
ha nem érted, hogy mit mondok gondolkozz még rajta
amíg a hazug édes az igaz szó csontig marja
mindenkiben hol lappang még hazafi jellem
ezt nem lehet eladni nekem se kellett vennem
én tudom elhullok de a győzelmemben hiszek
bor folyik eremben nem prédikálok vizet

2009. július 4., szombat

Gárda olaszországban


Az olasz parlament elfogadta az Olasz Nemzeti Gárda létrehozását. A katonai egyenruhás, polgári szervezet célja, hogy a bűnözésből élő, elsősorban cigány származású bevándorlókat ellenőrizzék.

A parlament egyúttal az illegális bevándorlást is büntethetővé tette. Csak idén eddig 36 ezren érkeztek így Itáliába. A döntéseket a Vatikán és több emberi jogi szervezet is bírálta, mert a Kelet-Európából érkezett cigány bevándorlók ellen irányul. Silvio Berlusconi szerint a bűnözőktől akarják megvédeni az olaszokat.


2009. június 20., szombat

Egy kisebbségi (sváb) levele zsidó és cigány polgártársaihoz


Őseim a ti őseitekhez hasonlóan évszázadokkal ezelőtt ezt az országot
választották hazájuknak. Mivel minket senki nem kényszerített arra,
hogy itt éljünk, ezért jogosan várta és várja el a befogadó ország,
hogy elfogadjuk : első a magyarok érdeke. Mi svábok nem érezzük
magunkat elnyomottnak, hiszen beszélhetünk, tanulhatunk németül,
ápolhatjuk hagyományainkat.
Ahogy ti is.

Természetesen nem felejtettük el azt a sötét, kommunista korszakot,
amikor a svábokat tömegesen deportálták, málenkij robotra hurcolták
őket, házaikat elvették, sokukat névmagyarosításra kényszerítették.
Akkor persze liberálisok, fajvédők, népszavás idióták nem tiltakoztak.
Gusztosokban és mohácsikban nem keltett félelmet a Munkásőrség, a
kommunisták felfegyverzett, bakancsos, egyenruhás párthadserege.

Nagyszüleimtől is mindent elvettek. Anyu így lett Brauer helyett
Bányai, és ráadásként a középiskolából is kirúgták.
Mégsem lettek megélhetési bűnözők. Kemény munkával előlről kezdték az
életüket, ahogy még nagyon sok sváb. Híresek is a svábok a
spórolásukról. Persze országokat még ma sem tudunk felvásárolni.

Vallom, hogy minden fajnak, rassznak, etnikumnak és nemzetiségnek
vannak jellemző tulajdonságai. Nem vagyunk egyformák. Ez a különbözőség
az egyik fontos része a kriminológiában alkalmazott profilalkotásnak.

Milliárdos ingatlanpanama, tőzsdespekuláció - zsidóbűnözés.

Színesfémlopás, emberölés különös kegyetlenséggel 200 Ft-ért,
csoportosan elkövetett garázdaság kapákkal és kaszákkal felfegyverkezve
- cigánybűnözés.

Ha majd a svábok között is elszaporodik egyfajta bűnelkövetési módszer,
én nem fogok tiltakozni a svábbűnözés szóösszetétel használata miatt.
Sőt, elsőként fogok elhatárolódni a bűnöző életmódot folytató
sváboktól.

Fiamat a tisztességes, becsületes életre nevelem. Kitűnő tanuló és nem
szokott "gyerekcsínyt" elkövetni.

Zsidók és cigányok! Szörnyű lehet itt élnetek, hiszen mindenkit
gyűlöltök és nem értitek miért gyűlöl meg benneteket mindenki. Vajon
én, mint sváb származású, miért nem érzékelem a kirekesztést? Mert mi
elfogadtuk a szabályokat.

Megszerettük ezt az országot, Magyarországot a hazánknak tekintjük. Ti
csak egy gazdatestnek, amin parazitaként élősködtök.

Ha nem érzitek itt jól magatokat, gondoljatok ex-miniszterelnökötök
szavaira : "El lehet innen menni! ".


2009. június 4., csütörtök

Jogok!?

Fotózás nyilvános helyen – kulturális különbségek

2008.12.15. 17:02 :: Rékuc

A minap az egyik svéd fotós magazin főszerkesztőjével beszélgettem. Érdekes dolgokról volt szó, többek között rákérdeztem, hogy nem szoktak beszólni az emberek, amikor utcai pillanatképeket fotózik? Az úr megdöbbenve reagált, alkalmasint azon töprengett, hogy melyik bolygóról vagy esetleg katonai diktatúrából csöppentem kies országába. Próbáltam magyarázni a személyiségi jogokat, meg hogy néhol nem lehet csak úgy, lesifotókat kattintani emberekről, a személyes hozzájárulásuk nélkül pedig publikálni is necces ilyen képeket. Nagyon nem értettük meg egymást, illetve ő engem: ugyan miért ne lehetne?

– De ha Kovács János épp magára borítja a fagylaltot és én ezt elkapom fotón és kiteszem flickr-re, hogy potenciálisan hatmilliárd ember láthassa, az nem etikátlan? – Hát ha Kovács János nem akar képen szerepelni, akkor otthon borítsa magára a fagylaltot – jött a kedélyes válasz. Elmagyarázta, hogy Svédországban senkit nem etikátlan, sem jogszerűtlen lefotózni és ezt közzétenni, amennyiben az illető nem tett kimondott intézkedést a lefotózás ellen. Például ha valaki nyitott ablakán fotózok be, az magára vessen, amiért nem húzta be a függönyt, ergo kimondatlanul is beleegyezett. Ha viszont félrehúzom a függönyt és betolom az objektívet a lakásába, az már magánlaksértés és feljelenthető. De ha az ember közterületre megy, akkor természetesen számolnia kell azzal, hogy ilyen-olyan célból akár le is fotózhatják; ezzel számolni kell.

Ugyan egyre bágyadtabban, de megpróbáltam én is magyarázni, hogy ez nálunk hogy működik. A válasz csak egy fejcsóválás volt: - Nem lehet ennyire korlátozni, hogy az ember mit fotóz le. Ez majdnem ugyanolyan, mint korlátozni, hogy mit írunk le vagy mit mondunk. Nem járható út – magyarázta. Abban azonban egyetértettünk, hogy ha valaki észreveszi, hogy lefotózták és odajön, hogy ő nem szeretne szerepelni a képen, akkor azt a fotót vita nélkül törölni kell. És ami még nagyon tetszett: nem kezdett el paragrafusokat darálni, mert a józan ész és a szólásszabadság nevében beszélt, és tudta, hogy a törvénykezés az ő oldalán áll.

És valóban észrevettem, hogy itt sokkal többen rohangálnak fotómasinával a városban, pillanatképeket készítve, akár metrón-buszon-boltban is, és senki nem szól be, hogy nem akar fotón szerepelni, meg neki jogai vannak. Valahogy az emberek lazábban kezelik ezt az egész lefotozósdit és nem szúrnak ki a fotóssal csak azért, hogy valamilyen jogukat villogtassák. Mert legyünk őszinték – mi kárunk származik abból, ha felkerül rólunk egy kép a flickr-re, ahol épp fagylaltot borítunk magunkra? :)

2009. május 28., csütörtök

Toldi új szemszögből

Ég a napmelegtől a kopár szik sarja,
Bár ezt Gyurcsány Ferenc soha be nem vallja.
Pedig még legénytoll sem pelyhedzik az állán,
Iszony sok hazugság áradt ki a száján.

Ő viszi a szót most már a kormányon,
Elkurtuk elvtársak, de ezt sosem bánom.
A CNN csatornán megremeg a beste,
Hazudtunk reggel, éjjel és hazudtunk este.

S hol van Hiller Pityu, merre leng a karja?
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta.
Ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel,
Lendvai Ildikó folyton Fideszt kémlel.

Juhász Ferenc bezzeg honvédő rutinnal,
Felszólít és fröcsög fékevesztett kínnal.
Elvtársak, figyeljünk, kezünkben az irka,
Én vagyok a Juhász, ti meg a sok birka.

Írjátok hát össze, kit és hogyan láttok,
Így talán megmentjük a bukástól a pártot.
A Köztársaság téren remegnek a combok,
Feri, most segítsél, ha kimegyek, mit mondok?

Ne aggódjon senki, majd én beszélek,
Mert az orvos is megmondta, én senkitől se félek.
Felírva a kórkép egy fél cédulára,
Ebben hasonlítok talán Horn Gyulára.

Egykor jobban állt tán rajta a pufajka,
Ő hazudott rosszul, és leszakadt a pajta.
Én már rutinból szöktetem a szókat,
Fogam kerítésén árad ki a szózat.

A gáz árát emeljük, kifosztjuk a népet,
Mindehhez a paraszt vágjon majd jó képet.
Talán tüntetgetnek, de én azt hol bánom,
Én maradok úgy is a reformkormányon.

Ne fájjon a fejünk, a választást megnyertük,
Az MTV ostromát böszmén le is vertük.
Böszme frakcióban böszme fejek ülnek,
A gyurcsányi szóra szemek kerekülnek.

Míg ők egymással vannak elfoglalva,
Lángokban áll az ország és ketyeg az óra.
Jó reggelt magyarok, ébredjetek végre,
A Gyurcsány-csomaggal kivittek a jégre.

Ferencünk nem mond le az elnöki posztról,
És nem mond le biza a kiemelt kosztról.
Hogy mi lesz belőle? Nem tudja még senki,
De jobb lenne nekünk a beszélőn keresni.

Mintha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
De nem pásztortűz az, a rendőr kocsit látom.
Parázslik a vidék, lángol a főváros,
Most lépjetek gyorsan, ki bármiben sáros.


fi-fica

Csoóri Sándor: a valóságot ma nem tudjuk körüljárni


Csoóri Sándor: a valóságot ma nem tudjuk
körüljárni
/Magyar Hírlapból 2008.07.26.

Itt már csak a forradalom segíthet! - fakad ki
idegesen egyik orvos ismerősöm, miközben a
sarkam tájékát tapogatja, nincs-e sarkantyúm.
Csodálkozva nézek rá: sose szokott ő ilyeneket
mondani. Úgy látszik, kezd betelni nála is a
pohár. - Doktor úr, forradalom? - Igen,
forradalom - ismétli meg indulatosan. - Olyan ez
az ország, mint egy nyitott seb, folyik belőle a
savó, a genny, és köröznek fölötte a legyek. Ha
nem tudjuk meggyógyítani a nyitott sebet, lehet,
hogy a fél lábat csonkolni kell. Holott egyszer
már csonkolták, a trianoni műtőasztalon.

- Doktor úr, elfogadom az érveit és az
indulatát, csupán a forradalom gondolatát, mint
a kakastaréjt vágnám le róluk. A forradalomhoz
nemcsak magasba csapó szenvedélyek kellenek,
hanem fegyverek is. Honnan a csodából szereznénk
mi gépfegyvereket, páncélöklöt, finomabbnál
finomabb aknákat? Ha még bent volnának a szovjet
csapatok, tőlük talán "zabrálhatnánk". Vagy ha
volna magyar katonaság, tőlük is. De hát se ez
nincs, se a másik. Fegyvere itt az országban
csak a rendőrségnek van meg az őrző-védő gyanús
társaságoknak, amelyekhez képest a Magyar Gárda
árvalányhajas cserkészcsapat - és vannak még a
hazai és a külföldi bűnbandák - nemzetközi
nevükön maffiák -, amelyek jobban vigyáznak a
fegyvereikre, mint a szemük fényére.

Az orvos egyetértően bólogat, hogy érti, érti,
aztán ösztönös nyaktekeréssel kinéz a kórház
udvarára, ahol épp egy galamb sétál az autója
tetején. Legszívesebben elhessentené róla, de
egy "komoly" beszélgetést nem akar ilyen semmiséggel megzavarni.

- Ez azt jelenti, kedves író úr, hogy rosszabb a helyzetünk, mint 1956-ban.

Épp belekezdenénk egy számomra is csak félig
tisztázott gondolatba, de beszól a nővér a
vizsgálószobába, hogy valamelyik ismerőse várja a doktor urat.

Megértem, de váratlanul megkondul bennem egy
árva kis harang, s arra figyelmeztet, hogy
manapság ilyen töredékesek, rongyosak az
eszmecseréink. Mindent félig mondunk csak el.
Mintha félig kész ételeket raknának elénk délben
is és este is. Megemésztetlen valósággal tömjük
tele magunkat, ami azt jelenti, hogy például a
történelem sohase tudja meghaladni önmagát, és
foglya marad a tisztázatlan időszerűségnek. Így
aztán se múlt, se jelen nem lesz belőle. Ortega
egyik tanulmányában azt olvasom, hogy az emberi
élet kifejezetten pszichológiai élet: bujkáló,
csatangoló, becsvágyó, igazságkereső, önvádló,
szentséges, álomtalan, konok és gyenge is, de
alkalomadtán minden emelkedettségre képes.

Ehhez azonban idő kell, épp mint a történelem alakulásához.

Időnk azonban nincs. Mire beérne bennünk
valamilyen tapasztalat - fölhígul. Egyrészt,
mert sokakkal kell osztozni rajta, másrészt a
gondolatok eltömegesedése megállítja bennünk a
gondolkodást. Hiszen ha sokféle a gondolkodás,
az ember belecsúszik az embertelenbe. A homályba. A sem-
mibe.

Ebbe az irányba kellett volna elindulnom a
doktor úrral. Talán neki is és nekem is érdekes
lett volna tisztázni, hogy ha a forradalom már
lehetetlen Magyarországon, mi másban reménykedhetünk?

Kezdetben a nagy tömeggyűlések lelkesítettek
minket: sok százezer ember az Országház előtt, az Astoriánál!

Semmi! Árnykép! A szónokok mondatait beszippantották a falak.

Nem ingott meg a legyőzöttnek tekinthető
kormány, legföljebb újra lekozmásodott.

Aztán jött a március 9-i népszavazás. Fölényes
győzelem szerte az országban. Ablakok nyitódtak
ki boldogan, és bevetésre indult a remény. A
demokrácia álorcájában keringő diktatúrának már
csak a csontvázát láttuk szédelegni Budapest
utcáin. S harmadnapon már ugyanúgy botladoztunk,
mint azelőtt. S a kisebbségi kormány épp úgy
viselkedik, azóta is, mintha többségi kormány
maradt volna. Az ember riadtan teszi föl magának
a kérdést: vajon létezem-e? Én kiabáltam-e a
tömegben, a kordonok mögött, hogy a
miniszterelnök menjen Kukutyinba zabot hegyezni?
Vagy más kiabálta ezt, én pedig csak lengettem a
magyar zászlót? Ilyen alapon a halottakkal is
összetéveszthetnénk magunkat és a vértanúkkal
is. Ilyen alapon semmi közünk a létezéshez,
holott ha ki kell fizetni a gázszámlát vagy be
kell feküdnünk egy kórházba, azonnal tudjuk,
hogy mi vagyunk - mi. Hogyan tartozhat így az
okozat az okhoz, ha ennyire nevetségessé és
szánalmassá torzított el a korszak
mindnyájunkat? Lassan már fényképet se érdemes
csináltatni magunkról, hiszen nem tudjuk, melyik felünket ábrázolja a kép.

A valóságot régebbi időkben mindig körül tudtuk
járni. Még akkor is, ha sok volt benne a
rejtély. Sajnos ma nem tudjuk, mert a kettőt
képtelenek vagyunk elválasztani egymástól.
Mondok egy közönséges példát: valóságnak hisszük
azt, sőt igazságnak, amit a televíziók mutatnak.
Ha ez így volna, kemény, érdekes, drámai
világban élhetnénk, de végső soron a
legvalóságosabbnak hitt felvétel is ötven vagy
hatvan százalékban fikció, magyarul: elképzelés,
koholmány, finom részrehajlás, hiányos részlet.
Világunk tehát ott tart, hogy a rossz
megfertőzte a jót, s a jó nagyon udvariasan
próbálja magtalanítani, illetve legyőzni a rosszat.

A művelet sikerülhet?

Nem tudom. Eddig arctalanok maradtunk és
sorstalanok. Pedig mindkettő csírája bennünk van.

Öt nappal ezelőtt fordult velem a világ.
Kinyitom a Magyar Hírlapot, és a Vélemény&vita
rovatban Papp Lajos világhírű
szívsebészprofesszor fényképét látom. Homlokán
az elmaradhatatlan pánt. Sokan a gőg jelét
látják benne, én azonban a különbözni akaró
ember figyelmet keltő jelképét látom a sok
személytelen, kiüresedett ember között. Különbözöm, tehát vagyok.

Mi ez, ha nem a lázadás maga! Elolvasom nyílt
levelét, amelyet az ország minden lakosának ír,
azaz: a "Magyar Nemzetnek", s egyszerűen
áttüzesedem. A csodatevés és a siker embere azon
a profetikus hangon szólal meg, amelyen Jeremiás
és a mi Petőfink tudott csak megszólalni:
"Rendkívüli döntést hoztam az elmúlt napokban.
Lemondok igazgatói pozíciómról, egyetemi,
tanári, gyógyítói, kutatói, oktatói
tevékenységemről és múlhatatlan szerelmemről - a
szívsebészetről. Teszem ezt azért, mert a
továbbiakban nem vállalok cinkosságot a Magyar
Emberek elpusztításában. Nem leszek társtettes a Magyar Genocídiumban."

Nem akartam hinni a szememnek. Hát mégiscsak
megtalálta valaki a mi időnknek megfelelő
lázadás irgalmatlan lehetőségét? Vallomása
szilaj és magasrendű soraiban azt mondja el,
hogy végleg kiiratkozik Magyarország mai,
hivatalos rendszeréből. Újra birtokba veszi
önmagát, és sérthetetlensége egy másik Magyarország határköve.

Mi lenne, ha forradalom helyett ilyen lázadásról kezdenénk el beszélgetni?

Csoóri Sándor

----------
Személyes konklúzióm:

Nagyon igaza van Csoóri Sándornak utolsó mondataiban!

Ez a hatalom bitorló maffia kormány semmilyen
demokratikusan kifejeződő politikai, társadalmi, erkölcsi, nyomásra nem
reagál.

Minthogy maffiával állunk szemben, ez azt is
jelenti, hogy csak az erőszak nyelvén kommunikál.

Viszont a velük szemben álló többségi tömeg
velük ellentétes e tekintetben is, tehát csak a
saját eszközeivel, a békességesség eszközeivel élhet.

Ez az erőszakos hatalomra nézve maga a végzetes fegyver.

Annak idején így cselekedett Mahatma Gandhi is.
A passive resistance eszközét hirdette, s
győzedelmeskedett az akkori világhatalom felett.

Ma nekünk Papp Lajos professzor mutat példát.

Ha társadalmunk tekintéllyel, befolyással
rendelkező tagjai tömegesen (időlegesen)
visszavonulnának a mindennapi munka
tevékenységüktől, akkor akár órákon belül
'megállhatna az élet', s a válságos helyzetben már minden megváltozik...

Gondolkodjunk!

Tudjuk-e tömegesen követni Papp Lajost vagy tűrünk, várjuk, hogy

"... jőni fog, ha jőni kell,

A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll. ..."

(Vörösmarty M.: Szózat)

Isten adjon nekünk útmutatást!

Eszterle István /Leányfalu/