Hivatalos lettem a Zita szalagavatójára, aminek őszintén nagyon örültem,
igaz azért meg is lepődtem kissé, de azonnal igent mondtam.
Csilla is be volt szervezve a dologba, és szinte már bejáratva ment a dolog,
kamera feltöltve, fotómasina fullon, Csilla virágért futkosott, én meg kidőltem mint egy zsák.
Itt romlott el a napom :)
Lányom kis barátnőjével 120-al csörtetett be az álmomba, régi jó még karatés megszokásból úgy ébredtem mint egy rókafarmon élő nyúl, adrenalin az egekben, a vérnyomás detto.
Szóval jólesett :(
Na gondoltam: de jó, a tervezett dolgok fele fuccs, de legalább felébredtem.
Na semmi gond, fürcsi hátul és ok. Meg is volt, és mire visszaértem felöltözve /80%/ megjött Csilla is.
Irány a Városi Sportcsarnok.
Aranyos szervezett káosz fogadott. Mindenki ment valamerre, és senki nem tudta miért és minek.
Megtaláltuk a Valiékat, rögtön láttam hogy nagyon jó helyen ülnek, közvetlen a tánctér mellett, ideális lenne a fényképezéshez, amennyiben a jó magyar kultúra ezt megengedné.
A magyar kultúra előírja az intoleráns bunkó viselkedést, és azt hogy vedd elő a létező legkisebb gyufa-skatulyádat bökj rá egy lyukat, írd rá hogy fényképezőgép, és ezt lobogtatva próbálj úgy elhelyezkedni hogy senki ne lásson tőled semmit.
Érdekes módon akinél már kicsit jobb masina volt vette a fáradtságot és elnézett a háta mögé mielőtt letelepedett hogy fog-e zavarni valakit.Méghogy a méret nem számít.
A műsor jó volt, látszott rajta hogy a résztvevőknek is tetszik, mindenki tette a dolgát, nagyon szép volt a Palotás, és a keringők. Zita is remekelt, nagyon élvezte a Palotást, ezt a műsorszámot tapsolták megy egyedül rendesen, a többiél csak elszór tapsikolást lehetett hallani. Amit kicsit furcsának találtam az az, hogy egy kis megemlékezéssel kezdték a produkciójukat az osztályok, leültek az emelvény elé és kis multimédiás bemutatókat tartottak, vetítettek és énekeltek. Ez nagyon szép dolog, fontosak az ilyen alkalmak, de szerintem a közönség 99 % -a nem figyelt oda, és nem is érdekelte. Lehet hogy jobb lett volna az osztályoknak saját köreiken belül megcsinálni ezt a kis megemlékezést. De összevetve szép volt az este, ismét egy jó társaságban tölthettem értékesen az időmet, kicsit kiszakítva a napi dolgaimból. Hazafelé is történtek dolgok :) Mint akit elátkoztak jöttek a trükkök sorban... Szervósírás, és ablaktörlőlapár elfordulás, minden volt!
Azt hittem gyalog jövünk haza... Azért szerencsére nem volt semmi gond, hazaértünk, és én a részemről mentem aludni. Kidőltem mint az a fentebb emlegetett zsák. Még most is zsibbadt vagyok :) és visszatérek napi szórakozásomhoz, indul a retusálás...
