Tudta Ön, hogy a Magyar Nemzeti Bank,1990-ben váltotta pénzre aranytartaléka zömét, ezért Magyarországnak ma gyakorlatilag zéró az aranytartaléka? Szinte csak a legszegényebb afrikai országoknak van kevesebb aranya, mint nekünk!  De ez nem minden!

Magyar Nemzet

Szinte csak a legszegényebb afrikai országoknak van kevesebb aranytartaléka, mint Magyarországnak, annak ellenére, hogy a nemesfém ára az egekben jár, bármikor beváltható, és a legkevésbé kockázatos befektetési eszköz. A Nemzetközi Valutaalap legfrissebb jelentése szerint régiós versenytársaink jegybankjai átlagosan negyvenszer több aranykészlettel rendelkeznek, mint a Magyar Nemzeti Bank, amely 1990-ben váltotta pénzre aranytartaléka zömét.

A kelet-közép-európai államok közül Magyarországnak kirívóan kevés az aranytartaléka, az új uniós tagállamokhoz képest az eltérés hozzávetőlegesen négyszeres – derül ki a Nemzetközi Valutaalap (IMF) áprilisi statisztikáiból. Hazánknak ötször kisebb az aranytartaléka, mint a visegrádi országoknak, a régió országaihoz képest tekintetében a különbség csaknem negyvenszeres.

Az IMF rangsorában mindössze a 82. helyen állunk a 100 országot tömörítő listán, utánunk jórészt már csak kisebb fejlődő országok következnek. Térségünkben a legtöbb arany a román és a lengyel jegybankban van, országonként 103 tonnányi készlettel, a középmezőnyben pedig Szlovákia és Bulgária áll 35-40 tonnával. 

A magyar 3,1 tonnás készlet eltörpül még a cseh, szerb, lett és litván tartalékokhoz képest is. A különbség oka, mint arról már korábban beszámoltunk, hogy a jegybank 1990-es döntése értelmében az addigi 65 tonnás aranykészletet rövid idő alatt szinte teljes egészében értékesítették.

A minimális szintre csökkentés Surányi György jegybankelnöksége alatt következett be, ekkor főleg dollárt vásároltak az unciánként 370 dolláros áron eladott aranyért. A jegybank a lépést az akkori nemzetközi tendenciákkal magyarázta, és arra hivatkozott, hogy az arany hozama jóval kisebb, mint az érte kapott devizáé. 

Később az amerikai valuta értékének romlása miatt a jegybank fokozatosan áttért a dollárról az euróalapú tartalékokra, így védekezve a dollár árfolyamcsökkenéséből adódó veszteségek ellen. Szakértők szerint az eladás csak rövid távon hozhatott pozitív eredményt, középtávon azonban – az arany drágulása miatt – több milliárd dolláros veszteséget okozott.

Forgalom- és profittöbbszörözés  Viszonteladói hálózatépítés, vagy bővítés  szolgáltatás-, termék-, találmány értékesítés	Üzleti bevételnövelés Az ellenállhatatlan reklám ajánlat 7 titka és 50 nyereséges vállalkozás díjmentes üzleti tippje

Aranytartalék = stabilitás és biztonság! Hiánya vészhelyzetet okozhat

A 62 tonna eladott arany akkori és mostani ára között unciánként 520 dollár a különbség, vagyis jóval több, mint a dupláját érné most a készlet. Az eladás azonban nem csak az árfolyam-különbözet miatt, hanem azért is hibás döntésnek számít, mert az egyes országok a stabilitás és az értékálló biztonság miatt döntenek az aranybefektetések mellett. Az arany értéke ugyanis abban rejlik, hogy a külföldi értékpapíroknál lényegesen kevesebb kockázatot rejt, és vészhelyzet esetén bármikor készpénzzé váltható, sőt kölcsön felvételekor fedezetként is szolgálhat.

Az aranytartalékok eladása stratégiailag átgondolatlan döntés volt: a nemesfém szerepét mutatja, hogy amióta a dollár mint globális fizetőeszköz egyre gyengébb lábakon áll, az arany ára az egekbe szökik – fogalmazott lapunknak Bogár László közgazdászprofesszor. Az egyetemi tanár szerint a veszteség megértéséhez a nemzetközi valutáris rendszer történetéhez kell visszanyúlni. 

A világpénz 1920-ig gyakorlatilag tisztán az aranyon alapult, majd ezt a szerepkört átvette az arany és a legfontosabb valuták együttes kosara. A második világháború után a Bretton Woods-i egyezmény értelmében a dollár lett a globális fizetőeszköz, amelynek értékét az aranyhoz fix árfolyamon rögzítették.

Ez a rendszer a vietnami háború túlköltekezése miatt az amerikai fizetőeszköz megroppanásával véget ért: Nixon elnök 1971-ben hivatalosan is elismerte, hogy közvetlenül már nem váltható át a dollár aranyra. 

Bogár László szerint a dollár túlértékeltsége és az olajválság is közrejátszott abban, hogy a kormányok aranytartalékokat halmoztak fel jegybankjaikban, annál is inkább, hogy az árfolyam-ingadozásokat kivédhessék. – Az arany értéke az összes valutához képest emelkedett, a nemesfémtartalékok szerepe így még jobban felértékelődött – tette hozzá a professzor. Az MNB lapunk kérdésére úgy fogalmazott, hogy 2004 óta a nyersanyagárak növekedése, a dollár árfolyamának gyengülése, és az inflációs veszély újbóli megjelenése ismét előtérbe helyezte az aranyat, mint befektetési eszközt.

A nemesfém ára az egekben, a magyar gazdaság a padlón és ha így megy tovább, olyan válság lehet itt nemsokára, hogy hozzá képest az etióp szegénység maga a mennyország.

Az aranytartalékot még Surányi György jegybankelnöksége alatt kótyavetyélték el az elvtársak, arra hivatkozva, hogy a dollárnak jobb a hozama. Aztán a dollárnak lement a hozama, 62 tonna arany elpárolgott és most nagyon jól jönne, de nincs. 

hopp

2008. május 09.

Napokon belül lezárulhat az a vizsgálat, amelyet Bajnai Gordon gazdasági miniszter rendelt el a Kabai cégháló egyik érdekeltségének juttatott uniós pénzek miatt - tudta meg a Magyar Nemzet. A hírTV a napokban számolt be arról, hogy az Eurocast Kft. több mint 16 millió forintos támogatást kapott munkahelyi képzésre. A fém- és fegyver-kereskedelemmel foglalkozó cégbe tavaly vásárolta be magát a Nyír-Uncia Kft., amely Veres János, pénzügyminiszter volt üzlettársa, a jelenleg börtönbüntetését töltő Kabai Károly családi cége. Az Eurocast Kft. alapítója egyébként az a Füzesi István, aki magánkölcsönnel finanszírozta Juhász Ferenc, MSZP-elnökhelyettes budai villaépítkezését.  (hírtv)

Veres? Sáros?

 Haraszti Gyula 

Veres János továbbra is állítja, nem tudott arról, hogy egykori cége hamis számlák alapján igényelt vissza áfát. Ennek azonban ellentmond, hogy a hét végén közölte: a jogtalanul megszerzett 55 millió forintot már visszafizették az államnak. Azt azonban nem árulta el lapunknak a pénzügyminiszter, hogy ez mikor történt, és behajtották-e a hamis számlákat adó személyeken az összeget. Azt sem tudni, hogy a rendőrség miért nem nyomozott a jogtalan adóvisszaélést elkövető Veres-cég, a Bogát-Ferr Kft. vezetői ellen, és ki lehetett a rejtélyes „Király” és „Császár”, akik a társaság által felhasznált hamis számlákat aláíratták a nyírbogáti cigányokkal.

Veres János semmit nem tud. Balsai István fideszes képviselő a parlamentben napirend előtt megjegyezte, hogy a szocialista pénzügyminiszter egykori érdekeltségébe tartozó cég 248 millió forinttal károsította meg az államot 1039 darab fiktív számla alapján. Arra nem kapott választ Verestől, hogy ki, milyen módon és mikor fizette vissza az államnak az 55 millió forintnyi áfát. Veres János válaszában arról beszélt, hogy az ő érintettsége nem merült fel az áfa-visszaigénylési ügyben, a jogszabályok szerint járt el, amit az illetékes hatóságok is visszaigazoltak. Veres politikai támadásnak tekintette a fideszes politikus által elmondottakat. Lapunk a Parlament folyosóján szólította meg Veres Jánost, aki arra a kérdésünkre, hogy volt cége részéről mikor és ki fizette vissza az államnak a törvénytelenül felvett 55 millió forint áfát, azt válaszolta: „Csak nem képzeli, hogy bárkinek is mást mondok, mint amit a parlamentben elmondtam az ügyben!” Arra pedig, hogy a Bogát-Ferr Kft. behajtotta-e az összeget a fiktív számlákat kiállító magánszemélyeken, azt felelte: „Nem tudom, nincs róla dokumentumom.” (P. G.)Nem indít vizsgálatot Veres János egykori cégügyeivel kapcsolatban a kormány, és nem tartja indokoltnak a politikus lemondását sem annak ellenére, hogy a pénzügyminiszter volt cége adócsalás gyanújába keveredett – derül ki azokból a válaszokból, amelyeket a Kormányszóvivői Iroda adott tegnapi kérdéseinkre. Mint ismeretes, Veres érintettségéről a Heti Világgazdaság írt először. A lap által idézett könyvszakértői véleményből kiderül, hogy a szocialista politikus adócsalásért elítélt üzlettársával, Kabai Károllyal közös cége, a Bogát-Ferr Kft. fiktív számlák alapján igényelt vissza 55 millió forint áfát a 90-es évek elején.

A pénzügyminiszter – aki korábban azt állította, hogy nem tudott a hamis számlák alapján viszszaigényelt áfáról – a hét végére összeszedte emlékeit, hiszen bejelentette: az 55 millió forintot már visszafizették az államnak. Azt viszont már nem árulta el, hogy ki és mikor fizette vissza az összeget. Erre tegnap sem kaptunk választ, ahogyan a tárcavezető szóvivője arról sem tájékoztatta lapunkat, hogy az államnak visszafizetett 55 millió forintot kártérítésként, polgári peres eljárásban visszakövetelték-e a Bogát-Ferr Kft.-nek állítólag hamis számlákat adó személyektől, vagy behajtották-e valamilyen formában ezt az összeget a fiktív papírok kiállítása miatt elítélt fémgyűjtőkön. Szerettük volna megtudni azt is, hogy kik voltak azok, akiket az egyik hamis számlákat kiállító fémgyűjtő csak „Királynak” és „Császárnak” nevez a vallomásában. A Bogát-Ferr Kft.-nek hamisan számlázó fémgyűjtők büntetőügyének tárgyalásán ugyanis a vádlottak egyike azt vallotta: „Vagy a Király, vagy a Császár, vagy mindkét személy lejöttek hozzám, én magamhoz vettem a számlatömböt és a bélyegzőmet, és elmentem velük a 4-es úton várakozó teherautóhoz, és azzal mentem el velük. Majd miután a számlázás megtörtént, és a pénzt felvettem, azt átadtam ennek a két személynek. (…) Ők adtak nekem vissza 15–30 ezer forintot.” Veres Jánostól szerettük volna megtudni, hogy ismerte-e ezeket a közvetítőket, és melyikükkel állt a cége kapcsolatban, de a tárcavezető megbízottja érdemben erre sem reagált. A kérdéseinkre a szaktárca szóvivője csak a már többször elismételt nyilatkozatot ismételte meg.

Pichler Ferenc közölte: „A cég, amelynek Veres János ügyvezetője volt, a kérdéses időszakban a jogszabályok szerint járt el. Hatóságok jogszabálysértést nem állapítottak meg. Ebben az ügyben azok illetékesek válaszolni, akik esetében a hatóságok jogszabálysértést állapítottak meg.”

Hasonlóan reagált felvetéseinkre a Kormányszóvivői Iroda is. A konkrét kérdéseinkre adható konkrét válaszok helyett emlékeztették lapunkat arra: „A szóban forgó társaságnál korábban több hatósági vizsgálatot is lefolytattak már, ezek egyikénél sem került szóba Veres János érintettsége. A cégnek egy időben több ügyvezetője volt, akik megosztották egymás között a feladatokat. Veres János felelősségi körébe a cég hitelezési ügyei tartoztak, nem foglalkozott termékforgalmazással, nem állított ki és nem fogadott el számlákat. Nem véletlen, hogy a hatósági eljárás során Veres János neve elő sem került.”

Mint arról beszámoltunk, a Bogát-Ferr Kft.-nél valóban folyt egy hatósági vizsgálat a vám- és pénzügyőrség részéről 1995 májusában, de az ügyet átadták a területileg illetékes nyírbátori rendőrkapitányságnak. A rendőrség azonban már nem vizsgálta az áfát jogtalanul visszaigénylő cégek büntetőjogi felelősségét. A gyanúja pedig felmerülhetett volna annak, hogy a számlákat befogadó társaság számlagyárként működött, és csak hamis papírok aláírására használta fel az egyszerű fémgyűjtőket. Ezt a módszert látszik igazolni utólag az is, hogy Kabai Károlyt, a Bogát-Ferr Kft. másik ügyvezetőjét később éppen ezért a bűncselekményért ítélték három és fél év börtönbüntetésre a Nyíregyházi Városi Bíróságon. Az ügyben megkerestük a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivőjét is, de a kérdéseinkre csak mára ígértek választ.

És még pár:

Bajnai dermesztő csomagja. Az MSZP legfrissebb miniszterelnök-jelöltjének is készen van már a megszorítócsomagja. Bajnai Gordon – az Index internetes portál értesülése szerint – 2010-ben 600 milliárd forinttal apasztaná a szociális és nyugdíjkiadásokat. A támogatások csökkentésével a munkavállalást ösztönözné.

Megszüntetné a gázár- és távhőtámogatást, a gyedet csak a gyermek 1 éves koráig adná, a nyugdíjemelés kiszámításánál pedig megszüntetné a svájci indexálást. A politikus a MÁV állami támogatását is csökkentené. Ez az a megszorító csomag, amelyet a Veres János által irányított Pénzügyminisztérium állított össze, de amelyet Gyurcsány Ferencnek nem volt bátorsága megvalósítani.

Jövőre 600 milliárd forinttal vágná vissza a túlméretezett szociális és nyugdíjkiadásokat a Bajnai-csomag. A lépések a munkára való ösztönzést erősítik az inaktívaknak járó támogatások megkurtítása révén. Búcsút mondhatnánk a gázár- és távhőtámogatásnak, a svájci indexálásnak a nyugdíjemelésnél, a gyed a gyermek egy éves koráig járna, és lehetnek egyedi spórolási intézkedések is, például a MÁV állami támogatását pár tízmilliárddal levágnák.

Az Index értesülése szerint Bajnai Gordonnak, az MSZP legeslegújabb esetleges miniszterelnök-jelöltjének máris megvan a csomagja, méghozzá azt a pakkot kívánja megvalósítani, amelyet a leköszönő Gyurcsány vezette kabinet másfél hónappal ezelőtt lényegében lesöpört az asztalról. A szóban forgó csomag 2010-re közel 600 milliárd forintnyi kiadáslefaragást takar, a csomag azonban jóval túlmutat egyszerű spóroláson, az elemek a munkára való ösztönzést segítenék a bőkezű szociális és nyugdíjrendszer megkurtítása révén.

Mint az Indexen beszámoltunk róla [1], a 600 milliárdos csomag alapvetően három részre osztható. Az elemek egy csoportja nem egyszerűen mérsékelnék a szociális jellegű támogatásokat, több támogatási forma meg is szűnne. A forinthiteles lakásvásárláshoz igényelhető kamattámogatás, az új és használt lakás vásárlásakor a gyermekek után járó lakásvásárlási kedvezmény (közismertebb nevén a szocpol és a félszocpol) megszűnhet. Ugyancsak búcsút mondhatunk 2010-től a távhő- és gázkompenzációnak.

Más szociális juttatásoknál csökkentésben merül ki a takarékossági szándék. A családi pótlékot a következő két évben befagyaszthatják, a rendszeres szociális segélyt visszavágnák.

Úgy tudjuk, a gyed csak a gyerek egy éves koráig járna a mostani kettő helyett, és már ott válthatja fel a gyes. (Míg a gyed az előző évi bruttó jövedelem, de legfeljebb a minimálbér kétszeresének 70 százaléka, így akár nagyjából százezer forint is lehet, a gyes fix összegű támogatás, mely nem éri el a 30 ezer forintot sem.)

Vége lehet a nyugdíjasok aranykorának

Jóval tovább mehet a Bajnai-csomag a nyugdíjterületen is annál, mint amit végül is a Gyurcsány-kormány elhatározott. A mai svájci indexálásáról (amelynél a nyugdíjemelés a reálbérnövekedés felével haladja meg az infláció mértékét) a szimplán inflációkövető indexálásra térhetünk, elhalaszthatják a 2010-es nyugdíjkorrekciós programot, befagyaszthatják a nyugdíjminimumot, és ezen keresztül a hozzá kötött szociális juttatásokat is.

A kész tervek szerint a rokkantnyugdíjazásnál szigoríthatják a felülvizsgálatot, és nem kizárt, hogy ugyanez igaz lesz a fegyveres testületek nyugdíjazási feltételekeire is. Benne van a kalapban a bonus-malus rendszer 2013-ban tervezett átalakításának előbbre hozatala. A csomagban megtalálható a Gyurcsány-pakk két nyugdíjeleme: az újonnan nyugdíjba menőknél a 13. havi nyugdíj elvétele és a nyugdíjkorhatár 65 évre emelése is.

A csomagot egyedi, csak rövid távú spórolási célzatú intézkedések is kiegészíthetik. Így például a MÁV-tól 30-50 milliárd forintos állami apanázst megvonhatnak. A minisztériumi pénzek pár tízmilliárdos zárolása, az egészségügyi kasszánál a lefaragás, az agrártámogatásoknál pár tízmilliárdos lecsípés a Gyurcsány-csomagból visszaköszönnek.
Megpróbálták kikerülni, nem megy

Ez minden?

Úgy tudjuk, a Gyurcsány-csomag adórészét nem írná felül a Bajnai pakk, azon esetleg csak kisebb korrekciók lehetnek.

A Bajnai-csomag elsősorban a 2010-es kiadásokra koncentrál, de vannak benne idei takarékossági intézkedések is. Utóbbiak az egyedi kiadáslefaragási lépések, mint például a minisztériumi pénzek 60 milliárd forintos zárolása, és több apró lépés. Az még nem eldöntött, hogy idén lesznek-e további kiadásmérséklő intézkedések, bár információink szerint a pénzügyi kormányzatnál már készítettek számításokat arra vonatkozóan, hogy ha kell, az eddigieken túl akár még további 200 milliárd körüli összeget lehet fogni a kiadási oldalon. Az ügy azonban nem egyértelmű, mivel újabb idei kiadásvágás tovább mélyítheti az idei recessziót.

Mint megírtuk, ezt a csomagot február elején a kormányülésen politikai gyávaságból elvetették, éppen azért, mert az a szocialisták saját szavazóbázisának, az inaktívaknak az érdekét sértette volna. Ám a pakk az utóbbi napokban ismét szóba került a szocialista képviselők közötti beszélgetésekben, így most úgy tűnik, jóval nagyobb az esély arra, hogy a kormány is belevágjon.

A csomag indokoltságát mi sem mutatja jobban, minthogy a Gyurcsány-kormány sorra kapta a pofonokat ismert közgazdászoktól, elemzőktől, a piactól azért, mert amilyen pakkot felvállalt a Gyurcsány-kabinet a szóban forgó, és a jelek szerint most Bajnai-csomagként újfent terítékre kerülő akcióterv helyett, az csak meghosszabbítja Magyarország agóniáját, nem vezeti ki a gazdaságot az egyre mélyülő gödörből, és nem kecsegtet azzal, hogy kitörjünk az adósságspirálból. Az újra elővett csomag egyébként sok közös pontot mutat az elmúlt három évben a kormányzaton kívülről érkezett [2] három programmal, amelyek egytől egyig azt célozták, hogy a fejlettségünkhöz és térségbeli versenytársainkhoz képest [3] is túlzottan nagyra hízott szociális, jóléti kiadásokat célzottan és jelentősen [4]megkurtítsák, ezáltal egyrészt forrást teremtsenek a nagymértékű adócsökkentésre, másrészt a rossz ösztönzők kiiktatásával igyekezzenek a munkaerőpiac felé terelni a lakosságot, emeljék az európai összevetésben kirívóan alacsony foglalkoztatottsági szintet.

Libás gordon

Blogbeírások az új miniszterelnöki személyhez célozva:

Gyengült a forint, hétfőn reggel kilenc órakor 306,35 forint volt az euró a budapesti bankközi piacon a péntek délutáni 303,20 forint után. Hajnalban 306 és 307,50 forint között alakult az euró, majd kora reggel 308 és 309 forint között születtek a kötések, később kissé javult a forint pozíciója.
A kereskedők mind az árfolyam hirtelen változásait, mind az elért árfolyamszintet a világban eluralkodott kockázatkerülésnek tulajdonítják – ennek mutatója többek között az euró/dollár keresztárfolyam alakulása, az ázsiai tőzsdei árfolyamok nagy esése, és például a „kockázatvállalási lakmuszpapírnak” tartott svéd korona árfolyamának gyengülése. A régiós devizák közül a zloty/euró árfolyam a pénteki 4,55 után 4,71 körül alakul; a cseh korona/euró 27,05-ről 47,49-ig jutott.

A forint helyzetét természetesen a belpolitikai helyzet, a miniszterelnök keresés újabb és újabb fordulatai is negatívan befolyásolják – mondták a kereskedők. A forint reggeli mélyrepülését minden bizonnyal erősítették néhány, a magas árfolyamot kihasználó magyar exportőr eladásai, ám azt, hogy akár középtávon milyen trend alakul ki, egyelőre még nem lehet látni. A dollár/euró piacán a pénteki szakadás után – a hét utolsó kereskedési napján 1,36-ról 1,33-ig erősödött a dollár – hétfő reggel már 1,32 alatt is születtek üzletek.

A forint a dollárral szemben is gyengült, az amerikai deviza árfolyama a pénteki 228,32 után hétfő reggel járt 234 forint felett is,

A baromfi feldolgozással foglalkozó Hajdú-BÉT több éven át több száz embernek munkát és kenyeret biztosító prosperáló cég volt mindaddig, amíg a Vallis cég, élén Bajnai Gordonnal, meg nem kaparintotta. Jól felszerelt üzemegységei termelése komoly exportot bonyolított éveken át a szomszédos Romániába és ellátta baromfi húsipari termékekkel az ország keleti részét is.

 Biztos munkát és megélhetést biztosított a hajdú-bihari, szabolcsi és békési beszállító gazdáknak. 2003.-ban ez a trend megtörni látszott és a cég egyre nehezebb anyagi helyzetbe került. A nemrég még prosperáló cég ennek látszatát szerette volna fenntartani, és mintha semmi sem történt volna, rendre fogadta a tanyákon felnevelt libákat a szerződéses libatenyésztőktől. De ekkorra már a cég valamilyen titokzatos oknál fogva a libák árának kifizetése helyett hitegetéssel fizetett. Abból pedig még gazda nem élt meg soha.


- Futótűzként terjedt a hír a gazdák körében, hogy a Hajdú-BÉT nem tud fizetni - meséli Szűcs Lászlóné Jucika, az ügy egyik károsultja, akit Hajdúnánás és Polgár között található kis tanyáján kerestünk fel -, kapkodtunk fűhöz-fához, telefonáltunk, érdeklődtünk mi lesz, de mindig azt a választ kaptuk, hogy nincs semmi baj, határidőre fizetni fognak. Nem hagyott nyugodni a gondolat, éjszakákat nem aludtunk a férjemmel, és alig vártuk a rendszeresen megjelenő integráltort, Dombi Imrét, a Hajdú-BÉT kapcsolattartó emberét, s amikor végre megjelent kérdeztük tőle, hogy igazak-e a híresztelések. Noha ő jól tudta mi a valós helyzet, mégis azt felelte, hogy nem lesz itt semmi baj, van egy kis probléma, de azt a cég kiheveri, kigazdálkodja, legyünk nyugodtak, tegyük a dolgunkat továbbra is, mert nem lesz a fizetéssel semmi baj.

Kis idő múlva jött a hír, hogy Imrének felmondtak. Ekkor már szinte pánikszerűen mentünk a céghez, hiszen már fizetniük kellett volna az eddig leszállított pecsenye-libákért és a tollért. Be szerettünk volna menni Vályi Attila igazgatóhoz, de nem engedtek be hozzá, úgy hogy meg sem tudtuk közelíteni, majd elirányítottak a beosztottakhoz, akik nyugtatgattak bennünket és tekintettel a pillanatnyi helyzetre fizetési haladékot kértek. Először hatvan napot, majd kilencven napot, miközben azt kérték, hogy a még hátralévő szállítmányt is szállítsuk le, majd egyben kifizetik. Mi becsületesen leszállítottunk mindent és vártunk.

Amikor a kért fizetési határidő is letelt, megbeszéltük a gazdákkal, hogy tüntetés útján követeljük a munkánk árát, hiszen ekkorra már többmilliós adósságot halmoztunk fel a libák neveléséhez szükséges pénzből. Hála a férjemnek, aki óvva intett attól, hogy banki kölcsönt vegyünk fel, minden saját jószágot, amink volt a tanyán eladtam, hiszen a takarmány árát ki kellett valamiből fizetnem. Kevés pénz jött össze, ezért kölcsönt kértem a gyerekeimtől, és még így is a mai napig tartozok kétszázezerrel a kukoricásnak, a gyerekeimnek pedig közel egymillióval. S mint látja semmim sem maradt a hűséges Lujza kutyámon kívül, aki nagy segítségemre volt a háromezer liba terelésében.

Reményvesztetten, még Pestre is felutaztunk tüntetni a Vallis Rt. elé, ahol a rendőrök rácsokkal vettek körül bennünket, ahonnan sehova sem mozdulhattunk. Rácsketrecbe zártak bennünket, mint a libákat. Néhány embert beengedtek az épületbe, hogy a petíciónkat átadják, de Bajnai Gordon közölte, hogy a Hajdú-BÉT csődbe ment. Ekkor valaki megkérdezte tőle, hogy lehet az, hogy a Vallis Rt. megvásárol egy csőd szélén álló céget, majd hagyja azt csődbe menni? Bajnai Gordon vezérigazgató cinikusan csak annyit mondott: - „Nem értettünk hozzá". Óriási! És ez ma már miniszter lett, és az ország euro-milliói felett rendelkezik!

Nem adtuk fel, és felmentünk a Mezőgazdasági Minisztériumba, ahol nagy nehezen beengedtek bennünket. Voltunk vagy ötvenen-hatvanan, betereltek egy terembe, ahol megjelent az államtitkár és közölte, hogy van számunkra harminc perce, hogy előadjuk a mondanivalónkat. Ezzel sem mentünk semmire, hiszen látszott, hogy egyáltalán nem törekednek arra, hogy meghallgassanak, hiszen hatvan ember gondja-bajára fél órát szánni nem elegendő.

Egy évvel ezelőtt, amikor már magamra maradtam, felhívtam Karsai Józsefet, a szocialista képviselőt és elmondtam neki a helyzetemet arra kérve, hogy ha tud, segítsen abban, hogy beszélhessek Gyurcsány Ferenccel. Előtte írtam levelet Lendvai Ildikó frakcióvezető asszonynak is, de válaszában részvétét nyilvánítva közölte, hogy nem tud tenni semmit az érdekemben. Nem sokára az egyik gazdatársam telefonon közölte velem, hogy menjek be Debrecenbe, mert Karsai Józsi bácsi ott lesz, mindenkit fogad, és segíteni fog. A gyűlésen a nagy számban megjelent sajtó előtt megígérte, hogy ne aggódjunk, mert ő elintézi Gráf József mezőgazdasági miniszterrel a Hajdú-BÉT károsultjainak a problémáját, és mindenki meg fogja kapni a pénzét. Nekem személyesen azt mondta, hogy van valamilyen pénzalap, amiből a madárinfluenzás baromfi megsemmisítéséért kártalanítanak, abból kiegyenlítik nekem a számlát.

Mindenki hazament és vártuk a pénzünket. Azóta sincs semmi. Jó párszor hívtam telefonon, de nem veszi fel a telefont. Nagyon bíztam a szavában, éppen ezért óriásit csalódtam benne, mert rá kellett jönnöm, hogy csak saját maga propagálására használt fel minket. Bajnai Gordon viszont a Tv-ben kikérte magának, hogy ne háborgassuk, mert nem ő vitte el a mi pénzünket. De ha nem ő, akkor ki, mert mi nem kaptuk meg. Mi nem állítjuk, hogy ő személyesen vette el tőlünk a libák árát, de mint az anyavállalat, a Vallis Rt. vezérigazgatója csak felelős a Hajdú-BÉT csődjéért, vagy nem?

- A férje, míg még élt, hogyan élte meg ezt a helyzetet?
- Ő, szegény, amikor rájött, hogy velem együtt éjt nappallá téve dolgozott a semmiért, és hogy ilyen csúfosan átvertek az „urak", a kilátástalanságtól magába zuhant és lelkileg összeomlott. Az addig határozott és magabiztos ember magába zárkózott, szinte alig jött ki a szobából. Napokig ült és nézett maga elé, sokszor a kérdéseimre sem válaszolt. Már ki sem jött, amikor a kukoricát szállító ember eljött érdeklődni, hogy kaptunk-e már pénzt. Csak engem küldött ki azzal: mond meg neki, hogy még nincs pénz.

Amikor láttam, hogy mennyire beteg lett, próbáltam vigasztalni és nagyon megörültem, hogy ennek hatására bízni kezdett az ország vezetőiben, mert azt mondta, hogy írjak levelet Sólyom Lászlónak, a köztársasági elnöknek, ő biztos tenni fog valamit. Én elküldtem a levelet, majd sok idő múlva érkezett rá válasz. Ez alatt az idő alatt többször került kórházba az idegosztályra, ahol próbáltak segíteni rajta. Magas lett a cukorszintje, a vérnyomása, amit az orvosok azzal magyaráztak, hogy az erős stresszhatás, aminek ki van téve, okozza ezeket a rendellenességeket.

Mikor hazakerült a kórházból minden nap megkérdezte, hogy jött-e a postás. Nem értettem, hogy miért kérdi állandóan a postást. Megkérdeztem, mit akarsz a postástól, hogy állandóan kérdezed? - megjött-e a válasz Pestről, mondta alig hallható hangon. Mondtam neki, hogy még nem érkezett semmi.

Azok után, amiken keresztül mentünk, a sok megaláztatás, cinikus válaszok, amiben részesültünk mindenütt, mert mertük kérni a becsületes munkánkért járó fizetséget, nem vártam semmi jót senkitől. A férjem egyre gyengébb lett és nemsokára újra kórházba került. Aztán megjött a levél is az Elnöki Hivatalból, azzal, hogy nem tehetnek semmit. Az orvosok azzal fogadtak a kórházban, hogy nagy a baj. Megállapították, hogy a férjemnek hasnyálmirigy daganata van, aminek egyik lehetséges kiváltó oka lehet az erős lelki megrázkódtatás, a stressz. Nemsokára hazahoztam a férjemet, de váltig csak azt kérdezte: megjött-e már a válasz. Először nem mondtam meg neki, de aztán mégis beismertem. Arra gondoltam, ha megtudja megkönnyebbül. Egy este arra kért, hogy olvassam fel újra neki a levelet. Mondtam, hogy már annyiszor elolvastam neked, majd holnap felolvasom ismét, mert nem akarok este vaklálni vele.

De ő nem tágított, hát felolvastam. Másnap, 2005. július 15.-én hatvanévesen meghalt. Így magamra maradtam huszonnyolcezer forint özvegyi nyugdíjjal, lelkileg összetörve, a lepusztult tanyával, amit felvetett a derékig érő gaz, az adósággal, a saját betegségeimmel, munkaképtelenül és reménytelenül kifosztva.