2010. január 11., hétfő

Magyarország ma!

Olvastam egy cikket a diákerőszakról!
Ezt válaszoltam rá:


Nem kenyerem az erőszak, DE! amikor mi tanultunk, és rosszat tettünk, a tanitó elporolta a nadrágunkat, és ha otthon elmeséltem hogy a tanár úr milyen szemét volt még egyszer kikaptunk. Mit képzeltünk mi hogy lázadjunk a tanár ellen. Meg sem mertük mondani otthon, nehogy folytassák. Volt tisztelete a tanárnak, a mai fiatalokat csak nők nevelik, nincsenek tanárok, szigorú igazgatók. Csipogó puszilkodó buzi fiúk, és kicsiben is nagy ribancok vannak az iskolában, tisztelet a kivételnek. Semmi nevelést nem kapnak. Mennek amerre akarnak, senki nem tesz ellene semmit. Nem tisztelnek semmit és senkit. Sem erkölcs, sem vallás. Sikerült a kommunista éra igyekvése, kiölték a magyarokból a vallást, vele együtt a jó érzést, a Haza szeretetét, a rendet a fegyelmet, a figyelmet és az udvariasságot, és bárminemű együttérzést.
Nagyon rossz irányt vett az oktatás, köszönhetően egy senkiházinak, valami "magyar" Bálintnak. Mindent megtett hogy ne lehessen okos, gyors észjárású és logikus polgár, hanem buta maradjon, mert az elnyomás ha a nép okos nem működik, mert aki gondolkodik az ha elnyomják fellázad! Ugye elvtársak?
De a probléma a gyerekekre visszatérve, azokban van akik most e pár sort olvassák. A szülők azok akik megengedik hogy a gyerekeik ide jussanak.Pár ok: Minek beszélni a gyerekkel? Ott a TV.
Nem kell közösen sétálni, ott a számítógép. A mai fiataloknak ki mutat példát? Régen a vezetőik! Ma mit lát a gyerek, a minisztereink fele vagy ülni fog vagy perelik, esetleg csak a fél országot tette tönkre, eladja a vizet a gázt a kincseinket, és ő a jó vezető.
Ez aztán a jó példa.
Száz szónak is... a lényeg: Ha nem figyelünk, rövid időn belül megoldódik a mygar kérdés és eétűnünk szépen csendben a történelemből is kiírnak bennünket: Magyarország: Élt 1000 évet...
Óvjad Isten a Magyart!