"Volt egyszer messzi földön egy gyönyörű, önálló,
magabiztos hercegnő, aki egy szép napon a kastélya
melletti zöldellő mezőn a kristálytiszta tó partján
környezeti kérdésekről elmélkedve egyszer csak meglátott
egy békát.
A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta:
Oh, csodálatos hölgy,valamikor daliás herceg voltam,
amíg el nem átkoztak.
Ha meg csókolnál,ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék,
és akkor, drágám, összeházasodhatnánk, beköltözhetnék
a kastélyodba az anyámmal együtt, ahol főzhetnél,
moshatnál ránk, nevelhetnéd a gyerekeinket,
és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél.
Aznap este, miközben a gyönyörű hercegnő könnyű vacsoraként
fehérborban és enyhe hagymamártásban megfuttatott fenséges
békacombot szopogatott, magában elmosolyodva így szólt:
ÉN KURVÁRA NEM ÍGY GONDOLOM
