Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor nem csönget rád, soha senki se,
Mikor hited gyöngül,- sőt - ellene támadsz,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor, hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe.
Minden lázad benned, hogy - tagadd meg “Őt”!
Ó, “Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Ó, “Lélek”, ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, -reményteljesen,
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
S fohászkodj: Miatyánk, Ki vagy a mennyekben!
Uram!- Segíts! -S bocsásd meg vétkeimet!
Mikor a magányod ijesztően rád szakad,
Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Átkozódik a “Rossz”,- erre van Istene!
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak,…!
Ó, “Lélek”, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Ó, “Lélek”, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, -és hittel rebegd,
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram! Szenteltessék meg a Te neved!
Uram!- Megbocsátok az ellenem vétőknek…
Mikor mindenfelől forrong a “nagyvilág”,
Mikor a “nagyhatalmak”, a békét tárgyalják,
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor a BÉKE sehol!- Csak egymást gyilkolják!…
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Mikor a népeket a vesztükbe hajtják,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
S kérded: Miért tűröd ezt?
Ó, “Lélek”, ne csüggedj! Ne törjél bele!
Istenem MIATYÁNK!
Nézz fel a magasba, -hol örök fény ragyog,
Ó, “Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
S kérd: Uram! Jöjjön el a Te országod!
Nézz fel a magasba,- s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a “Rossz”, támad, tombol!
Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Uram! Ments meg a kísértéstől!
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Ments meg a gonosztól!!!
Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne…!
AMEN
Ó, “Lélek”, ne csüggedj! ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, -Hajtsd meg homlokod,
S mond: Uram, legyen meg a Te akaratod!
UTÓHANG
Mikor a “kisember” fillérekben számol,
S akkor szólt a Mester, kemény szelíden,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Távozz Sátán, SZŰNJ vihar! Béke, csend legyen!
Mikor a “gazdagság” milliót költ, hogy éljen,
Miért féltek ti, kicsinyhitűek?…
S millió szegény a “nincstől” hal éhen,
Bízzatok! Hiszen én megígértem nektek,
Ó, “Lélek”, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!…
Nézz fel a magasba, -tedd össze két kezedet,
Hűséges kis nyájam, én pásztorod vagyok,
S kérd: Uram! -Add meg a napi kenyerünket!
S a végső időkig, - veletek maradok!!!
Ámen
