Karácsony készűl, emberek! 

  Szépek és tiszták legyetek!  

  Súroljátok föl lelketek,  

  csillogtassátok kedvetek,  

  legyetek ujra gyermekek  

  hogy emberek lehessetek!  

  Olyan jó néha angyalt lesni  

  s angyalt lesve a csillagok közt  

  Isten szekerét megkeresni.  

  Ünneplőben elébe menni,  

  mesék tavában megferedni  

  s mesék tavában mélyen, mélyen  

  ezt a világot elfeledni.  

  Szent tükrébe végre egyszer  

  Pillantsatok tiszta szemmel,  

  tiszta szemmel, Istenszemmel  

  milyen szép is minden ember!  

  Minden ember szépségtenger  

  s mint a tenger csillagszemmel  

  telve vagytok szeretettel...!  

  Tagadjátok...? Restellitek...?  

  Elfordulnak fejeitek...?  

  Megvakultak szemeitek...?  

  Szépségteket, jóságtokat  

  nem érzitek, nem hiszitek...?  

  Csillaggyertyák fénye mellett  

  Isten elé nem viszitek...?  

  Rátok süti fényes szemét,  

  elindítja fényszekerét,  

  jó emberek játékszerét.  

  Milyen kár, hogy áldó kezét  

  nem érzitek, nem nézitek  

  s nem hiszitek már a mesét.  

  A rút világnak gondja van,  

  minden embernek gondja van,  

  a sok angyalnak mind gondja van  

  s az Istennek is gondja van,  

  mert mindenekre gondja van.  

  S így múlik el a szép s a jó  

  az ember mellől, nyomtalan.