Petrarca: Kinek csak álma boldog

Kinek csak álma boldog és szeretne
ölelni árnyat, széllel vívni harcot,
mély tengeren úszom, nem érek partot,
homokra építek s írok szelekbe.
 
A Napba ámélkodtam, s tönkretette
látásomat, ragyogva míg kavargott:
menekvő szarvasnak nyomám csavargok
egy sánta, rossz ökrön lomhán követve.
 
Mindenre vak vagyok, mindenre fáradt,
csak gyötrelmem hajszolnám nappal-éjjel,
s csak Ámort hínám, s a Halált, s Szerelmem.
 
Húsz éve már( hosszú s nehéz e bánat)
kereskedem sóhajjal s szenvedéssel:
rossz csillag járt, mikor csapdába estem.